[6-1]
Új játékost akar a KM beállítani a játékba:
KM: Egy embert láttok a sárban fekve, félholtan.
JK (tolvaj): Kirabolom!
JK (fejvadász): Megölöm!
KM:kalandmester; JK: játékos karakter |
1.MAGUS-ban egy Tűzvarázslót üldöztünk és egy város főterén értük utol.
KM:A Tűzvarázsló a főtéren áll a kút mellett és látjátok, hogy varázsol.
Jk(Fejvadász):Belököm a kútba...
2.Egy kiadós csata után az egyik játékos épp magához tér az ájulásból.
Jk1(Ork, kis Intelligenciával) szól a társának:Keljél fel...
Jk2(az ájult) elkezd feltápászkodni, de nagyon lassan.
Jk1: (Belerúg egy irdatlan nagyot az ürgébe)Mondom keljél már fel... |
km-mit csináltok egy erdőbe vagytok
jk1-én hugyozok a fa tövébe!
jk2- én meg erre elhányom magam
km- na vonj csak le az erőből, a gyorsaságból, az állóképességből, az ügyességből, Ké,Té,Vé-ből.....és ebbe beleadódik a tegnapelőtti másnaposságod! |
Még mindig fordított szerepjáték, de már a vége felé, alig van már ÉP-nk.
Hajnal van... Egy bizonyos hegy aljában vagyunk, aminek a tetejéig vagy 3000 lépcsőfok vezet fel, és aminek
a tetejére egy hatalmas erődítmény van építve, melyben egy rendkívül hatalmas erővel bíró (NJK)
boszorkánymester lakik...
MI: Felrohanunk a lépcsőn teljes erőnkből és akármennyire fáj nem állunk meg végkimerülésig, tépünk tovább...
KM: Nagy nehezen felértek, tényleg majdnem megdöglötök már, de vagy 5 perc lihegés után kezdtek jobban lenni,
de még mindig levegő után kapkodtok...
ELSŐ BOSZIMESTER: Megfogom a "másik JK boszorkánymestert" és egy gyomros rúgás után visszaküldöm a mélybe a lépcsőn...
MÁSIK: Abszolút nem védekezem, élvezettel csapódok a lépcsőfokokhoz, közben pedig torkom szakadtából röhögök...
ELSŐ: Aztán bekopogok az erődítmény kapuján és várok.
KM: Kb. 10 perc múlva nyílik az ajtó és hálóköpenybe egy mécsessel a kezében ott áll a nagy mester...
ELSŐ: Mélyen a szemébe nézek és komolyan, bürokratikus fejjel közlöm vele a következőket:
"Te egy kis... *** vagy..."
A végén persze ő is meghalt... |
Fordított szerepjátékot játszunk (azaz nekünk az a célunk, hogy megöljük magunkat, a KM-nek pedig az, hogy ezt valahogy mindig megakadályozza...)
Ketten vagyunk, boszorkánymesterek. Bementünk egy városba és szép módszeresen kezdtük irtogatni a várnépet, bízva benne, hogy magunkra haragítjuk a városőrséget... Ez meg is történt:
KM: ...hirtelen elözönli az utcát vagy 20 lovas, 30 íjász, élükön pedig egy paplovagnak tűnő egyén, teljes páncélzatban.
MI KETTEN: Anyázunk ezerrel, közben pedig villámokat szórunk...
KM: Hát mázlitok volt... a villámokkal lekaptátok a fél városőrséget, mire a többiek eliszkoltak, a vezér pedig megadva
magát, hirtelen lehúzta fejéről hatalmas fekete sisakját, és hát... ő volt a Kockásfülű Nyúl, aki ijedtében hazarepült...
Tyborc |
[6-1]
|